Napjainkban az EU-projekt minden korábbinál összetettebb válságjelenségekkel szembesül, s láthatóan Európa vezetői – eszközök és/vagy politikai akarat hiányában – képtelenek adekvát válaszokat kínálni.
A válságok túlélésének, megoldásának alapfeltételei az effektív cselekvés és az adaptivitás, amivel ma sem a merev uniós intézményrendszert, sem a paradigmaváltásra képtelen, egyes tagállami kormányokat nem jellemezhetjük. Európa a nemzetközi politikai térben is aggasztó bénultságot mutat, s nem túlzás azt állítani, hogy nem alakítója, csupán elszenvedője az eseményeknek. A válsághelyzetek által sújtott Európa számára nézetünk szerint ma alapvetően négy útvonal kínálkozik.