Kedves olvasóink részére bocsátjuk a hétfői, napirend előtti Vona-Orbán vitáról készült elemzésünket. Ebben szót ejtünk magáról a vitáról is, de elemzésünk tárgyát képezik a fiskális paktum hátterét adó körülmények feltárása is.
A tegnapi napon (2012. március 5-én) egy rendkívül érdekes szópárbajnak lehettünk tanúi az Országgyűlésben. Orbán Viktor miniszterelnök napirend előtti felszólalásával kezdődött volna az ülésnap, ám a kormányfő végül nem szólalt fel a múlt héten aláírt uniós szerződés témájában. A fiskális paktum – mely a hivatalos indoklás szerint elsősorban a piaci bizalom és stabilitás helyreállítása érdekében tett, költségvetési fegyelmet előmozdító biztosíték – ennél jóval nagyobb jelentéstartalommal bír, politikai vetülete pedig legalább oly súlyos, mint hosszú távú gazdasági hatásai. Valójában a föderatív struktúra irányába történő elmozdulás politikai törekvése áll szemben a nemzetállami szuverenitás maradékának (egy részét ugyanis a csatlakozó államok a többi tagállammal közösen gyakorolják) minél teljesebb megőrzését óhajtó nemzeti akarattal. (Ez persze e problémakörnek csupán egy, de a legkevésbé sem elhanyagolható dimenziója.) Ebből az alaptételből kiindulva érdemes megközelíteni a Fidesz és a Jobbik, illetve az erősen euro-atlanti elköteleződéssel bíró, valamint az euroszkeptikus álláspont közti lényeges különbségeket.