A migrációs válság kezelésének módja minden korábbinál határozottabban rámutatott: kulturális értelemben ma már nem beszélhetünk egységes Európáról.
Európa keleti felét ma nemcsak az egykori szovjet birodalom érdekszférájának határán húzódó „bársonyos függöny” és a „Mauer im Kopf” választja el a Nyugattól, hanem azok az identitást és politikai cselekvést meghatározó eszmék, történeti tapasztalatok, amelyek formálják a közgondolkodást és a politikai gondolkodást, szintén más forrásból merítenek. Könnyen beláthatjuk, hogy ennek a törésvonalnak a jövőbeli elmélyülésével, e két, széttartó fejlődési pályával a „két Európát” egymástól elválasztó ellentétek oly mértékben felerősödhetnek, hogy azokat az „intézményes Európa” – néha még oly rugalmasan értelmezett – értékei képtelenek lesznek együtt tartani.