Elemzésünkben a március 15-én elhangzott beszédek kerültek terítékre.
„Összességében elmondható, hogy az ünnepi beszédekben ezúttal is túlsúlyos volt az aktuálpolitika dimenziója: míg a miniszterelnök a kormány törekvéseiben („gazdasági szabadságharc”, Alaptörvény védelme, szuverenitás kérdése) vélte felfedezni 1848 szellemi örökségét, addig az ellenzéki erők a forradalom eszmeiségét és vívmányait aktualizálva illették heves bírálatokkal a regnáló kormányt, ill. annak hatalomgyakorlási felfogását. Az elmúlt időszak legfőbb, politikai vitákat generáló kérdései rendre előkerültek, a megszokott kormánykritikával szemben pedig egyre harsányabbá vált a rendszerkritika hangja.”