Az elmúlt időszakban a politikai valóságértelmezés egy újabb pillérévé vált a „20-21. századi pártok” felosztás.Ezúttal azt vizsgáljuk meg, hogy az új felosztásnak milyen jól megragadható, tartalmi elemei vannak, s mennyiben tekinthető az pusztán narratívagyártási kísérletnek.
Ha politikai, szakpolitikai szemszögből közelítünk a kérdéshez, az erőteljes kapitalizmus- és globalizmus-kritika, az nemzetközi integratív struktúrákhoz való kritikai viszonyulás, az LMP által képviselt zöld gondolat, vagy a Jobbik programjában szereplő „ökoszociális nemzetgazdaság” (szemben a környezetvédelmet „baloldali issue-ként” azonosító kormányfői megnyilatkozással), általánosságban pedig a rendszerkritikai attitűd az ún. 21. századi pártok közös vonása. Negatív viszonyrendszerben a „médiakormányzás”, az intézményesített korrupció és mélymerítésű politikai zsákmányszerzés elutasítása sorolhatók még ide. Ugyancsak paradigmaváltást vetít előre a politikai kultúra megváltoztatásának szándéka, melynek egyik leglényegesebb eleme a hagyományos társadalmi törésvonalak, valamint az ezekre építő, megosztó (a különböző státusú, világnézetű társadalmi csoportokat egymás ellen kijátszó) politikai játszmák meghaladása, vagyis a „hídépítés” programja.