A centrális erőtér töretlensége nyilván elégedettséggel tölti el a Fideszt, ám egy hosszú távú stratégiában gondolkodó szereplőnek nem elegendő a pillanatot uralnia a közéleti diskurzusokon keresztül, de víziót, társadalmi-politikai narratívát is kell nyújtania.
Az ellenzéki narratívákat ezúttal Gyurcsány Ferenc január 23-án, valamint Vona Gábor január 30-án elhangzott értékelő beszéde alapján igyekszem bemutatni. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy nem beszédelemzésre vállalkozok. Miért e két szereplőre esett a választás? A Jobbik második helye (ekképp elsődleges kihívó szerepe) a pártok versenyében stabilizálódott, a nemzeti néppárt a programalkotás terén is élen jár, az ún. baloldalon pedig az MSZP megcsappant társadalmi támogatottságát egyre inkább megközelítő, Gyurcsány Ferenc vezette Demokratikus Koalíció volt képes valamiféle víziót, karakteres politikát felmutatni.